A szabadság nagy részét a munkáltató akkor adja ki, amikor akarja. A munkavállaló pusztán az őt megillető szabadnapok közül héttel rendelkezhet. A Munka törvénykönyve értelmében a munkavállaló – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben meghatározhatja, hogy az őt megillető szabadnapok közül hetet a munkáltató mikor adjon ki a részére. A munkavállaló az erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság előtt be kell, hogy jelentse a főnökének.
A szabadság többi részét – hacsak a főnök és a dolgozó másban nem állapodnak meg – a munkáltató adja ki, méghozzá úgy, hogy a munkavállaló az év folyamán valamikor egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés és a rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ebbe a 14 napba persze nem csak a ténylegesen kiadott szabadnapokat kell beleszámítani, hanem a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, sőt az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnapokat is.
Azt, hogy a munkáltató mikor is adja ki a munkavállalónak a szabadságot, legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal köteles a munkavállalóval közölni.
Jó, ha tudjuk azt is, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának már közölt időpontját módosíthatja, vagy a munkáltató által már megkezdett szabadságot meg is szakíthatja. Abban az esetben, ha a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a már megkezdett pihenés megszakításával összefüggésben kára vagy költsége merül fel, azt a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság alatti tartózkodási helyről – akár például a tengerpartról – a munkahelyre a visszautazással, valamint a munkával töltött időt a szabadságba nem lehet beszámítani.
A munkavállaló és a munkáltató közötti együttműködés keretében persze rendszerint sor kerül annak előzetes megbeszélésére, mikor küldi szabadságra a munkáltató a munkavállalót. Ezt mindig célszerű észben tartani és a nyaralásról is már jó előre egyeztetni a főnökkel.