A szerzői jogról szóló törvény kimondja ugyanis, hogy az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása szerzői jogi védelem alá tartozik. A jogszabály a teljesség igénye nélkül részletezi is azt, hogy mi minősülhet ilyen alkotásnak. Ezek lehetnek például: irodalmi mű, nyilvánosan tartott beszéd, színmű, zenemű, film; de vannak kevésbé egyértelműek is, mint a rajzolás, festés, szobrászat útján létrehozott alkotás és azok tervei, illetve a fotók. Ebből ered, hogy ezek nem használhatók fel szabadon, akkor sem, ha például az interneten nyilvánosságra hozták őket és látszólag semmilyen technikai akadály nem állja útját a letöltésnek és magáncélra szóló felhasználásnak. A fent idézett törvény alapján ugyanis a szerző kizárólagos joga a mű egészének vagy valamely azonosítható részének bármely formában történő, gyakorlatilag bármilyen felhasználása és a felhasználás engedélyezése. Azt is rögzítik a szabályok, hogy a felhasználás engedélye esetén az alkotó díjazásra tarthat igényt, melyről csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a szerző. Ráadásul ezt a jogot a törvény egy hosszú időtartamhoz köti, ugyanis végig fennállnak az alkotó életében és halálától számított 70 éven keresztül. Sőt, a védelem akkor is fennáll, ha a szerző személye nem állapítható meg; ilyenkor a 70 év az első nyilvánosságra hozataltól számítandó.
Aki tehát teljesen jogszerűen akar eljárni, csak olyan képet használ fel, amellyel kapcsolatban kétséget kizáróan megbizonyosodott arról, hogy a felhasználásához a szerző engedélyt adott vagy a védelmi idő eltelt. Ennek hiányában polgári- és büntetőjogi következményei is lehetnek a jogosulatlan felhasználásnak, érdemes tehát figyelni erre.